Boldog Új Évet
Különös dolog az idő… Megfoghatatlan, megállíthatatlan, konok,
és bármire képes.
Számtalan egymástól teljesen független kultúrában találhatunk
olyan mondást, népi bölcseletet, mely szerint az idő gyógyír mindenre, s aztán –
mindezt ellensúlyozva – mormoljuk, hogy vannak sebek, melyeket az idő sem
gyógyít be.
Ellentmondásos, nem igaz?
Mégis, ha jobban belegondolunk, teljesen helytálló ez az
ambivalens eszmefuttatás, hiszen az idő képes arra, amire semmi más.
Lerombolja a reményt azzal, hogy meggátolja, hogy a dolgok
szebbre, jobbra forduljanak, aztán – mintegy véletlenszerűen – új hitet ad.
Az idő távlatából visszagondolva sok régi sérelem fakulni
látszik, a sebek sem fájnak már annyira.
Mintegy feloldoz minket a bűnünk alól, aztán újra belénk rúg
egy meggondolatlanul és hangosan kimondott szó által.
Talán soha máskor nem is lehetne aktuálisabb az időről
elmélkedni, mint az év ezen szakaszában, az új év kapujában.
Ilyenkor az egyébként nem babonás emberek is fogadkoznak,
ígéreteket tesznek, aztán van, aki megtartja őket, s van, aki nem…
De egy dolog mindenkiben közös: Kimondatlanul is hisz, bízik
remél…
Egy szebb, könnyebb, békésebb új évben, egy egyszerűbb, és
sikeresebb jövőben, egy új kezdetben…
Talán elsőre nem könnyű észrevenni a párhuzamot az idő és
eközött a dal között, mégis, ha jobban/többször meghallgatjuk, akkor észrevehetjük,
hogy a fohász bizony közvetett módon az időnek szól.
MINDIG a részének óhajtja ŐT, akire oly’ sokáig várt.
Számtalanszor érezte azt, hogy az élete már nem vehet pozitív
változást, és mintegy beletörődött „félember” státuszába, élete színtelen,
szürke mivoltába.
Pont ezt szeretjük annyira Zolában, hogy mindig olyan dalt ír,
amiben rejtve ott vannak azok az üzenetek, amiket meglátva, felismerve talán mi
magunk is tehetünk annak érdekében, hogy ne csak remélni kelljen a szebb jövőt,
életet, hanem aktívan, produktívan tehetünk is érte.
Ezzel a gondolattal és dallal kívánok Nektek egy szebb, boldogabb, sikeresebb, szeretetben gazdagabb új évet, Drága Zolafanok!